A hallásunk összetett szervi és agyi működés eredménye, amelyben vannak ugyan kisebb különbözőségek, de sok hasonlóság is. Amikor viszont a hallórendszer valamilyen nagyobb eltérést vagy zavart mutat, esetleg megsérül, a beszédfejlődésre, a szociális készségeinkre és az érzelmi világunkra is jelentős hatással van. A hallás a szokásostól eltérő érzékenységét, vagy túlérzékenységét elsősorban a hallásra adott reakciónk jellemzi. Ennek lehet oka egy egészséges hallószerv eltérő feldolgozása, de egy sérült hallószerv is. Nem az a lényeges tehát, hogy a halkabb hangokat is meghalljuk-e, hanem az, hogy a normál hangosságú hangokat nem halljuk-e túl erősnek, vagy fájdalmasnak. Mindezek tisztán orvosi kérdések, de vajon lehet-e valamiben műszaki eszközökkel is segíteni?
Hallási túlérzékenység
Az orvostudományban régóta ismerik a hallási túlérzékenység vagy hiperakuzis (hyperacusis) jelenségét, ami elsősorban a pszichiátria és neurológia területéhez tartozik, de a jelenség meghatározására számos különböző definíció létezik. Az ettől szenvedők a mások számára normális hangosságú zajokat is túl hangosnak érzik és nehezen van egyáltalán nem tolerálják, a tolerancia pedig függhet a pillanatnyi hangulattól is. A diszkomfort érzéshez rendszerint kóros idegesség, sőt fizikai fájdalom is társulhat. Gyermekek esetén fel lehet ismerni a jelenséget, ha gyakran a füléhez tartja a kezét, ha bizonyos hangokra megismételhető módon idegesen reagál, ha olyan zajokra, amik másokat nem zavarnak, fájdalom, diszkomfort érzéssel vagy félelemmel válaszol, ha koncentrációs nehézségei vannak akkor, amikor nincs körülötte csend, vagy ha váratlan hangokra túlreagál. Felnőttek esetében is előfordul a hallás megváltozása és bizonyos szakmák (pl. zenészek, tanárok) jobban érintettek.
Az okok lehetnek neurológiai jelenségek, tipikusan autizmus spektrumzavar, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), stb., traumatikus vagy gyógyszeres kezelések utóhatásai, velünk született érzékenység vagy betegség (pl. Williams-szindróma) vagy egy folyamatban levő kezelés vagy tünetegyüttes (pl. migrén) mellékhatásai, sőt fülzúgással vagy hallássérüléssel is sokszor együtt járhat, melyeket minden esetben orvosi diagnózis alapján kell pontosan meghatározni és a kezelési lehetőségeket is orvosi úton kell megtalálni. Sajnos a sokféle ok miatt még ma sem egyértelmű, hogy milyen kezelés lehet általánosan hatásos, és a diagnózisban is vannak eltérések.
Kóros hangosságfokozódás
A tünetek és panaszok szempontjából hasonló, de halláscsökkenéssel együtt járó másik jelenség a kóros hangosságfokozódás (orvosi terminológiában recruitment). A leggyakrabban a hallórendszerben levő szőrsejtek sérülésére vezethető vissza a betegség, ami abban mutatkozik meg, hogy miközben a hallásküszöb megemelkedik – akár 40 dB-lel is, így a leghalkabb hangokat nem hallja a panaszos –, addig a kellementlenségi küszöb nem emelkedik meg, hanem néha még kissé csökken is, így végül a hallható dinamikatartomány az egészséges hallás kb. 120 dB-es tartományához képest jelentősen beszűkül (akár pl. 60 dB-re), a hangosság érzése pedig aránytalanul növekedik. Ez azt jelenti, hogy a nem hallható hangokhoz képest kicsit hangosabbak már rögtön nagyon hangosnak és zavarónak érződnek. A jelenség neve abból származik, hogy a sérült szőrsejtek melletti még egészségesek egy bizonyos hangerő felett elkezdenek működni és „bedolgozni” a hallásba, ekkora viszont már lehet, hogy kiabálnak hozzánk, amit sokkal hangosabbnak érez a panaszos, mint a környezete. A reakció hasonló lehet a hiperakuzishoz: a mások számára még normál hangosságot nehezen tolerálja a panaszos. Ez a betegség a beszédfejlődést és más szociális hatásokat is kedvezőtlenül érinthet és idős korban is kialakulhat, így nagyon fontos a kivizsgálás és a kezelés. A kóros hangosságfokozódás a fül-orr gégészeti szakterülethez tartozik. Azt, hogy a hallórendszer mely része okozza és milyen mértékű, audiológiai tesztekkel lehet kimutatni (pl. Fowler vagy SISI vizsgálat). A kóros hangosságnövekedés panaszai egy gondosan megválasztott (nem túl hangosan üzemelő, dinamikakompresszoros) hallókészülékkel is csökkenthetők. A csendes környezet ezeken a panaszokon általában korlátozottan segít csak: ha jelentősen lecsökkentjük a környezeti zajokat, akkor a zavaró hatás ugyan nem fog fellépni, de a zajok hallhatósága is lehet, hogy teljesen megszűnik (a megemelkedett hallásküszöb alá kerül), ami nem minden esetben előnyös.
Nem “túlhallás”
A köztudatban sok helyen használt „túlhallás” köznapi kifejezése egy tévedésből származik, és nem keverendő össze más, valóban létező jelenségekkel. Különösen kisgyermekek esetén használják ezt a téves kifejezést, ami a köznapi kontextusban a „túl jól hallás”-ból ered, „diagnózisa” pedig egy egyszerű – még ha kiterjesztett frekvenciatartományban is vizsgálják – hallásküszöbmérés, ami kimutatja azt az egyébként gyakori és teljesen normális jelenséget, hogy a gyermek néhány decibellel a normál hallásküszöbnél halkabb hangokat is észleli. A „terápiája” pedig az aggódó szülők jóhiszeműségét kihasználó, egyébként hatástalan, speciális zenehallgatás: megszűrt, modulált – bizonyos hangmagasságokat átengedő, másokat kiszűrő – zenét írnak elő rendszeresen és relatíve sok ideig és hangosan hallgatni, ami azonban, mint az sejthető, nem vezet eredményre, legfeljebb véletlenszerű vagy anekdotikus „bizonyítékok” érthetők el a hatásosságra. A gyermekek közel háromnegyede valamivel eleve érzékenyebben hall, azaz halkabb hangokat is érzékel, mint a felnőttek. Ez néhány decibelnyi különbséget jelent csupán, aminek egyszerű oka az, hogy a hallás a fiatal serdülőkorig változik, a hallásküszöb – adott hangmagasságon az éppen észrevehető hangok hangossága – 0 decibeles szintjét pedig egy fiatal felnőtt férfiakból álló csoportvizsgálat átlageredményéből határozták meg, nem gyermekeken. Sokszor a felnőttek is hallásküszöb alatt hallanak, azaz az átlagnál érzékenyebb a fülük – egyébként más lett volna az átlag is. Ez az érzékenység azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez egy káros vagy megszűntetni való tünet lenne, sőt, hangmérnökök számára ez például kifejezetten előnyös. A hiperakuzis vagy a recruitment ezzel szemben egy olyan túlérzékenység, aminek már káros hatásai vannak, és nem a szervi „túl jól hallás” jelenségből származik, hanem sokkal inkább az idegrendszeri feldolgozásból vagy a hallórendszer sérüléséből.
Műszaki lehetőségek
Azok számára, akiket valamilyen okból zavarnak a zajok, az egyik legkézenfekvőbb megoldás a tüneteket kiváltó jelenségek csökkentése. Erre számos műszaki lehetőség kínálkozik a füldugó viselésén kívül is, elsősorban a megfelelő környezet biztosításával. Műszaki lehetőségekkel a hanghatások csökkentését, azaz a tüneteket kiváltó normál környezeti vagy használati zajokat lehet még tovább elcsendesíteni.
A cikk folytatódik – szó lesz még ezekről
Vásárolja meg szolgáltatásainkat és olvasson tovább!
Szolgáltatásainkhoz minimum 1 óra egyedi személyes konzultációt is kap.
Már megvásárolta? Lépjen be!